A leves dicsérete

A mai felgyorsult, és civilizált korban nehéz úgy írni bármilyen tematikus blogot is, hogy ne keveredjen bele a “minden”, hisz minden mindennel összefügg.

Akarhatok én csak a szexualitásról beszélni, vagy a társkapcsolatokról, vagy a kismamaságról, vagy a cukorbetegségről, vagy az egészségről, esetleg a táplálkozásról. Nem fog menni. Külön-külön nem, mert minden az élet része. Nem lehet egy valamit kiragadni az egészből, azt megvizsgálni, esetleg megreformálni, visszahelyezni az egészbe, és azt hinni a mindent változtattuk, javítottuk meg. Ez a módszer gépeknél, a fogaskerekek és porszem tekintetében működnek talán, de az univerzális létben nem annyira.

Fotó: antikpiac.hu

De minek ez a filozófikus felvezetés, amikor most csak a levesekről akarok írni a cukorbetegek diétájával kapcsolatosan? Talán pont ezért. Mert átestünk a ló túloldalára és hajlamosak lettünk a cukorbetegség okát csak a helytelen táplálkozás rovására írni, (jó magyar szokás szerint beteget okolni) gyógyítását pedig a diéta, inzulin, (vagy hasnyálmirigy stimuláló gyógyszerek) illetve a mozgás szentháromságával elvégeztetni.

A nyugati orvoslás gyógyszer központúvá vált, és isteníti a számokat. Megméri az egyes szervek működését, és ha az egy picit is eltér az “átlagtól”, akkor ad rá valami szert, drogot, ami az értéket vagy emeli vagy csökkenti. Azután a szer mellékhatásának kivédésére megint ad valami szert és megállíthatatlanul beindul az ördögi kör. Ez működik a cukorbetegséggel, de a cukorbetegek diétájával kapcsolatosan is. A betegek, (akik nem mellékesen de eléggé el nem ítélhető módon elsősorban érző emberek) besorolása számok szerint történik. Neme, kora, súlya, betegség típusa, vércukor státusza, koleszterin szintje, vérnyomása, véralvadási ideje, stb. stb.,  mind remek lehetőség egy-egy tabletta felírására. Sokkal gyorsabb, egyszerűbb, és persze jövedelmezőbb, mint beszélgetni, tanítani, felvilágosítani egy ideális életstílus kialakításáról.

Nagyon zárójelben jegyzem meg, hogy jelen orvos létszám mellett, lassan annak örülhet a magyar, ha életmentésre, gyógyszer felírásra, és szakorvosi vélemények kiadására van elég doktor. Az egészségügyi edukáció, amelyben helyet foglal a szexuális kultúra, a testi-lelki egészség megőrzése is, pedig mélyen a béka segge alatti állapotban leledzik, és megoldásra váró társadalmi, szociálpolitikai feladat.

Az ételek elfelejtettek étkek lenni, helyette felbontották őket zsírokra, szénhidrátokra, fehérjékre, vitaminokra, ásványi anyagokra, aminosavakra, molekulákra. Meg is számolják őket, hogy miből mennyit tartalmaznak. Adnak nekik tulajdonságot, rendelnek mellé ítéletet, és ráfogják, hogy jó, rossz, kevés, elég, sok, hasznos, vagy ártalmas.

A cukorbeteg nem krumplilevest ebédel, meg tökfőzeléket fasírttal, hanem x gramm fehérjét, x gramm sót, x mg ásványi anyagot, x mg vitamint,  x kalóriát illetve x kJ-t, amik összessége x gramm szénhidrátot tartalmaz. Hát jó étvágyat!

A rohanó, civilizált ember, a homo stressziens, aki felváltotta a homo sapienst, nem eszik, hanem táplálkozik. Tudományos alapokon. Mér, számol, mérlegel. Közben elfelejt vadászni, gyűjtögetni, termelni, ételt elkészíteni, az evésnek megadni az idejét, és a kulturált módját. Zacskóban vásárol leveseket, szószokat, tészta, és fehérje porokat, amiket felönt vízzel, vagy tejjel. Megveszi fagyasztóból a  készételeket, amit csak mikrózni kell. Esetleg telefonon rendeli házhoz szállítással együtt. Annyi fáradságot, időt szán az evésre, amíg kimegy az ajtóig az ételért, bekapja a műanyag ételdobozból az íróasztalon, esetleg ágyban, de közben is a tévét, gépet bámulva. Mivel, a homo stresszikus is megőrizte ösztönszerű hajlamait, ezért előfordul, hogy nem táplálkozik, hanem zabál. Például amikor bevásárol a pénztárcája és érzelmei alapján dönt. Melyiknek a reklámját látta többször, melyik édesebb, melyik van színesebb csomagolásban, melyikben rejlik valami egyébként hasznavehetetlen játék, vagy csábít soha el nem érhető jutalomra. És túlfogyaszt. Mert megteheti, és mert megérdemli.

Mi, emberek beavatkozunk a természet, a mezőgazdasági termelés rendjébe, a termékek tápanyag tartalmába is. Kőkeményen. Megváltoztatunk ellenállóságot, fehérje tartalmat, éghajlat tűrést, hozamot. Génmódosítunk, műtrágyázunk, növényt védünk, érlelünk, gyomot írtunk, állatokat nemesítünk, túltenyésztünk, hormonnal kezelünk. És szállítunk. Mindent mindenhonnan mindenhová.

Mármint nem te, meg én avatkozunk be, hanem tudósok, politikusok, szakemberek, lobbiérdekeltségek. Akik azt mondják ez a jövő útja, erre felé halad a világ, el kell tartani ezt a rengeteg embert, és növekedni kell! Az alkalmazkodási képesség az maga az intelligencia, egyébként meg hulljon a férgese.

Na, eddig nem sok szó esett a címről, és annyira elkalandoztam, hogy nem is tudom hogyan fűzzem hozzá a kiindulási ponthoz. Szerintem úgy, hogy most felsorolom a hagyományos, nagyanyáink által főzött, feltálalt, fogyasztott levesek előnyeit. Mert ez a hosszú bevezető mind arra akart kilyukadni. Legalább afelett döntsünk, ami felett szabadon dönthetünk. 

Fotó: Indul a bakterház

És ha nem is ilyen nyaklevest, de 

Főzzél, egyél leveseket, mert ez a legegészségesebb tápláléka a ma emberének is! Szánj rá időt, munkát, hogy saját magad elkészíts egy tartósító, színezék, és adalék nélküli finom, meleg ételt.

Fotó: Indul a bakterház

Mi a levesnek azon  tulajdonságai, amik erre a titulusra predesztinálják?

Laktat, mert a folyadék mennyiség kitölti a gyomrot.

Energiát ad, nem csak a benne lévő tápanyagok, hanem a melegsége okán is.

Megmozgatja a beleket, mind a melegsége, a rosttartalma, az ozmotikus nyomása, vagy folyékonysága révén.

A levesben lévő zsiradék keni a belek falát, megnyitja az epevezetéket, ezzel könnyíti az epe ürülését.

A leves fogyasztás lazítja a széklet konzisztenciáját, ezáltal könnyíti a székletürítést.

Egyszerűen, könnyen elkészíthető. Elég a legalapvetőbb konyhatechnikai jártasságot megszerezni, hogy ízletes leves főjön.

Változatosan tálalható. Akár hagyományosan, a zöldségek, húsok egyben hagyásával, akár turmixolva, krémesítve, amikor még, vagy már nehezített a rágás.

És az előnyei mellett sorolom fel azt, ami miatt kiment a divatból. Nem lehet utcán, rohanva, gyorsétteremben, vagy állva elfogyasztani.  Asztalnál ülve, tányérból, kanállal kell enni. Urambocsá terített asztalnál. Sőt, ha minden klappol akkor, nem egyedül, hanem kényelmesen beszélgetve, közösen.

Fotó: mindmegette.hu Alföldi gulyásleves

Zárjam hát a bejegyzésem azzal, hogy a leves főzés és fogyasztás ismételt szokássá emelése lehet egy olyan momentum, ahol van az egyénnek beleszólása.  És ez nem az idő visszaforgatását jelenti, hanem egy egészségesebb életforma, kulturált étkezés kialakítását.

Szerző: Kósa Brigi