Lapulevéltől a zenélő vécéig

A mai posztomat első nekifutásra talán undorítónak, büdösnek, meg gusztustalannak fogjátok találni.

Pedig nem az. Sőt. Életünk, egészségünk nagyon fontos széklete, akarom mondani részlete.

Beszélünk sokat az egészséges táplálkozásról, a bemeneti, input oldalról, arról hogy mit, mikor és hogyan vigyünk be, és megfeledkezünk róla, hogy a kimeneti output oldal is ugyanolyan figyelmet érdemlően fontos.

Fotó: hu.a-mi-kis-falunk.wikia.com

A civilizált ember rendesen már kakilni sem tud. Teleaggatta ezt is, mint a szexet, egy rakás tabuval, szégyennel, elfojtással, tett alá egy széket, és emelt fölé, köré egy templomot, szórakozóhelyet, irodát, pihenő és játszóteret, amit wc-nek, toalettnek, vagy fürdőszobának nevez.

Tudom, hogy nincs jobb, egy fárasztó nap után, mint berontani a saját wc-be ellazítani az egész napos görcsöt, kiengedni a mérget, elengedni a dühöt, és hangosan, vagy csak kisebb sóhajtások közepette megkönnyebbülni.

Sokféle oka lehet annak, hogy a székletürítés ilyen körülményes lett, de hogy az életmódunk a civilizációs életforma a fő ok, az biztos.

Felsorolás szinten néhány:

• neveltetés, idegrendszeri ok
• mozgásszegény életmód
• egyes gyógyszerek
• helytelen táplálkozás, kevés folyadék, kevés rost, kevés zsír
• helytelen testhelyzet

A helytelen testhelyzetről lehet olvasni egy nagyon tanulságos könyvben, amelyet Giulia Enders orvostanhallgató írt, és amelynek idevonatkozó részét ide linkelem.

Emlékszem, amikor még iskolások voltak a gyerekek, délután az ajtóban rohanva dobálták el az iskolatáskát, kabátot, futniuk kellett mindig a wc-re, mert már tekeredett a lábuk szárára, de akkor is hazahozták. Nem mentek el az iskolai wc-re.

Vagy amikor egész napos távollét után mentünk haza öten, ideje korán, már a kocsiban és minimum két sarokkal előbb, le kellett stoppolni, ki is lesz az, aki elsőként tudhatja magáénak a legkisebb benti helyiséget. Jó, hogy volt még udvari pottyantós is, mert aki bátor volt (vagy nagyon sürgős dolgú), az mehetett a pókosba is. Így hát kár lenne letagadni, hogy ez bizony tanult viselkedés. Tőlünk látták szülőktől, mint ahogy mi is a mieinktől.

Itt cseng anyám hangja a fülemben, amikor már lábzsibbadásig ültem a fapadoson és beszólt, hogy 

– Ki is költöd kislányom, amit tojtál?

Fotó: Pixabay

A mozgásszegény életmódot talán nem kell részletekbe menően magyarázni, hiszen mindenki tudja, érzi, hogy amikor az izmok mozognak, akkor beindul az emésztés is. Minden szervnek jobban, gyorsabban kell működnie, hiszen több energiára, kenésre, folyadékra, hűtésre van szüksége.

A várandósság is hajlamosíthat a székrekedésre, ami a vassal együtt elég kínos tud lenni. Erről majd bővebben írok, mert emiatt nem szabad a vasat mellőzni. Meg kell és lehet találni köztes megoldást.

Gyógyszereknél megemlítem a vérképző vas készítményt, ami szájon át szedve székrekedést okoz. Vagy az antidepresszánsok, nyugtatók, egyes fájdalomcsillapítók lassítják a beleket is.

A helytelen táplálkozás alatt nem csak a kevés folyadékbevitelt emelem ki, mert az is gond, hogy nem iszunk eleget, nehogy wc-re kelljen menni, hanem azt, hogy olyan mértékben rohanunk egész nap, hogy nincs időnk normálisan ebédelni sem. Elfelejtettünk levest enni.  Leszoktunk róla. Ez elkezdődik az iskolás korban, és tart szinte egész felnőtt létünk majdnem minden napján. Kivételek talán a hétvégék. Ennek kulturális, gazdasági és praktikus okot is tulajdonítok. A mai ember általában nem otthon ebédel. Vagy visz, vagy vesz valami szendót, meg szörpit. Azt menet közben bekapja, lenyeli. Se nem tudja megmelegíteni, sem nem lötyögteti ételhordóban a levest. Nem ül asztal mellé, és wc-re sincs ideje elmenni. Ha a gyerek menzán, ebédel, akkor megindul az étel leszólása, a válogatás. Felnőtteknél az éttermi adag meg annyira nevetséges a 2 decijével, hogy azért sem alkalmas a széklet karbantartására, rendezésére. Hogy a bögrés, instant, nyúlós, keményítős tészta “levest” ne is említsem, ami inkább köt, mint hajt odabenn is.

Még egy ok, ami közrejátszik az opstipációban (székrekedés latin neve) amit szociális, vagy civilizációs oknak is nevezhetnék, az a wc-n ülve mindennel foglalkozás, csak épp a kakilással nem. A mi korosztályunk már olvasott a wc-n Ifjúsági Magazint, pornóújságot, nemi megoszlásban Rejtő Jenő, vagy csíkos könyvet. A gyerekeink is a Disney könyveket, meg már bevitték a játékokat, dínókat, a walkmannt és a tetrist. Ma meg mindenre, meg bármire ott a laptop, okos telo, ami kiszorította az újságot, játékot, könyvet, levelezést, ügyintézést, randizást, mindent.

Fotó: Pixabay

Ráül az ember a wc-re, kezébe veszi a telóját, és már meg is állt az élet. Elfelejtette minek ült le. Ha jön elég slunggal a cucc, akkor szerencse, ha nem akkor ottmarad a lassú, lusta kaki a kanyarban. Tovább tömődik, szárad, és várja a következő eresztést. És ennek a tudatos erőlködés sem ellenszere. Olvasd el a linken a helytelen testhelyzetről szóló bejegyzésben, hogy miért nem érdemes erőlködni. Leginkább, mert a végbelét nyomja ki az ember a szó szaros és átvitt értelmében is, ami igen fájdalmas aranyeret eredményez.

Kakaós briós Pajkaszegen.

Mi lehet a székrekedés  megoldása?

Egyszerű, mint az ágyba szarás, mondaná bölcs, és kifinomult ízlésű énem. Az ellenkezőjét kell tenni a kiváltó okoknak. Azt pedig mindenki tudja saját magáról, hogy elegendő mennyiséget iszik-e, mozog-e.

Ha gyógyszergyártó cég lennék, akkor persze most felsorolnék egy csomó, jobbnál jobb, csodálatosnál csodálatosabb szert, ami külön külön tudja azt, amit például egy jó nagy tányér húsleves, vagy zöldség, vagy karfiol, vagy paradicsom, vagy sorolhatnám végig az összeset.

Mert mit tartalmaz a leves? A jó leves legalább fél liter, meleg, zsíros folyadék. A zsiradék a bél falat zsírozza. A folyadék lazítja a széklet állagát, a rost, ami szintén kell a szervezetnek is a székletnek is, és mindezek mellett még ha meleg akkor a bél perisztaltikus mozgást serkenti, görcsöt old, lazít. Ráadásul laktat, és ha finom is, akkor párja nincs. Kár volt leszokni róla.

A telefont meg kinn kell hagyni a wc-ből. Keresni kell alkalmasabb énidőt, és helyet, mint a klotyón ülést. Na jó, nem bánom a kádba bevihető a telefon. 

Puszi Brigi 🙂